Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem, mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj- és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer időt, sem távolságot.
Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, az elhervadt virágban az új élet csírája.
Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: Ő az! Ismerem!
A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki nem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem, szeretett igazán.
......
Akár élünk, akár halunk, jön velünk; akik szeretik, ismerik is egymást. Ott legbelül ismerik, mert egyek- s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.
A szeretetben minden most van.
Nincs rá szó, csak annyi, hogy ez olyan szoros összeforrottságot jelent, amelyben sem időbeli, sem térbeli távolság nincs: minden együtt van, az ok az okozata, itt van most, azonnal és együtt."
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése